“Ez nem az én díjam, hanem a csapat díja” – interjú Kónya Lászlóval

A Behaviour magazin negyedik alkalommal hirdette meg „Az év cégvezetője” versenyt és kereste azokat a kis-, közép- és nagyvállalati vezetőket, akiknek kiemelkedő teljesítménye túlmutat az egyéni sikereken. Kónya László ügyvezető igazgatónk a nagyvállalati kategória második helyezését nyerte el. – Interjú

Két éve vagy a vállalat első számú vezetője, de 14 éve dolgozol a DT-ITS Hungary-nél. Ez idő alatt részese voltál a cég dinamikus növekedésének, dolgoztál másik négy ügyvezető mellett. Előny, vagy hátrány volt ekkora múlttal belülről érkezni az ügyvezető igazgatói pozícióba?

Előny is meg hátrány is, mindkettő. Az előny azt jelentette egyrészt, hogy tudtam, hogy mit vállalok el. A legutóbbi három ügyvezető kintről érkezett, piaci cégektől, így nem feltétlenül értették mit jelent egy ilyen belső szolgáltató központot vezetni. Nekem ezzel kapcsolatban nem voltak, ha nem is illúzióm, de nem volt téves elképzelésem arról, hogy mit jelent ez a cég, hogyan működik. A DT-ITS egy kötöttebb pályán dolgozik, mint egy piaci vállalat. Ennek megvannak az árnyoldalai, amiket viszont ha ismersz, akkor ki tudod maximalizálni az egész történetet. A belső előrelépés hátránya pedig igazából pozíciótól független: amikor kinősz egy csapatból vezetővé, mindig kérdés, hogyan fogad el téged a csapat. Ott mindig van egy kis sziporkázás. Én ebben a kezdeti időszakban egy külső “segítséget” kaptam, hiszen február 1-jén kezdtem, majd február 22-én kitört a háború és minden a feje tetejére állt körülöttünk. Ez mind emberi, mind gazdasági szempontból nagyon negatív következményekkel járt a világra nézve, de innen kezdve az egész csapatnak össze kellett tartani és nem az volt a kérdés, hogy most neveztek ki, vagy hogy alkalmas vagyok-e ügyvezetőnek, hanem azonnal csapatként kellett együttműködnünk.

Említetted az összetartást, együttműködést. Hogyan jellemeznéd jelenleg a DT-ITS vezetői kultúráját? Mit gondolsz mi az, amiben esetleg még fejlődnötök kell?

Azt kell mondanom, szerencsés helyzetben vagyunk. 14 éve vagyok itt és ez alatt a 14 év alatt nagyon nagy utat járt be a DT és vele együtt a DT-ITS is vezetői kultúra és people management tekintetében. Nagyjából minden területen ugyanaz a koncepció jelent meg, van ahol outward mindset-nek, van, ahol servant leadershipnek hívják, de nagyjából minden terület – Németországban is – azon kezdett el erőteljesen dolgozni, hogy hogyan válhat egy vezető támogató vezetővé, nem pedig követelő vezetővé. Hisz a dinamikusan változó, sokszor kaotikus világban felpörögnek a dolgok és a felpörgés közepette nem tudsz már központilag mindent megoldani. A gazdasági, politikai, technológiai környezet is annyira viharosan változik, így elengedhetetlen, hogy a csapatok szintjén rendelkezésre állljon a meghatalmazás. Ezért egy olyan céges kultúra kell, ami ezt csinálja. Hogy így működünk-e már most? Haladunk arrafelé. A problematikát mindig az jelenti, amikor nagy nyomás keletkezik valamelyik területen – és most azért minden területünk komoly pénzügyi elvárásoknak kell megfeleljen –, akkor ez előhozza a régi beidegződéseket is, hisz nem lehet mindent demokratikusan megoldani. A lényeg, hogy egy egészséges egyensúlyt kell megtalálnunk. Emellett nagyon fontosnak tartom, hogy role model-ként a vezetőktől többet várunk el – beleértve magamat, magunkat is az Excomban, legyen szó akár irodába bejárásról, vagy elektromos autóra való áttérésről, csak hogy néhány példát említsek. Talán ez az egyik legnehezebb része a feladatnak, és ezen a területen van is még hová fejlődnünk.

Inkább vezetőként vagy csapattagként tekintesz magadra?

Csapattagként. Én nem is nagyon szeretek egyedül dolgozni. A karrierem elején programoztam, volt, hogy elvállaltam end-to-end feladatokat, de hamar rájöttem, hogy sokkal jobban szeretem és jobban működik, amikor emberekkel együtt dolgozunk. Mindenkinek megvannak az erősségei és az én erősségeim sokkal inkább abban rejlenek, hogy másokkal együtt hogyan kell megtalálni az optimális setupot, működést és hogyan hozzuk ki a maximumot egy csapatból. Emellett nyilván nekem is vannak hiányosságaim, amik miatt szükségem van olyanokra magam körül, akik segítenek ezeket a hiányosságokat megoldani.

A pályázati anyagodban is kiemelted, hogy nagyon fontosnak tartod az emberek és a technológia kapcsolatát. Mit értesz ez alatt?

A technológia segítségével nekünk, mint technológiai vállalatnak jobbá kellene tennünk a világot. Azt látjuk, hogy a világ sok tekintetben nem jó irányba halad, akár gazdasági, politikai, vagy háborús szempontból nézzük. Egy olyan történelmi ponthoz érkeztünk, ahol megint egy hullámvölgybe kerültünk. A technológiával ezt egy jobb irányba kellene elvinnünk, és félő, hogy nem az történik, hogyha nem figyelünk oda az etikai aspektusokra. Jelenleg a mesterséges intelligencia a leggyorsabban fejlődő terület, és nagy a veszélye annak, ha az emberi társadalmat nem képezzük arra, hogyan lehet a megfelelő működést kialakítani hozzá. Gondoljunk csak a 10-15 évvel ezelőtt megjelenő social media platformokra és azok negatív társadalmi hatásaira, pedig az egy jóval lassabb folyamat volt.

Az Év cégvezetője pályázat két fordulóból állt, az első maga a közönségszavazás volt, ahol a nagyvállalati kategóriában a második legtöbb szavazatot kaptad. Számítottál ekkora támogatottságra?

Én az egész jelölésről sem tudtam. Felhívtak az újságtól, hogy örülnek, hogy részt veszek és küldik az anyagokat. Én pedig visszakérdeztem, mi ez. Én is, és feltehetően a legtöbb vezető úgy lett jelölve, hogy nem is tudtunk róla. Nem is volt semmilyen elvárásom, úgy gondoltam, ha már bejutok a shortlistre, az jó, hisz tízen voltunk egy iparágakon átívelő versenyben. Sosem vettem még részt hasonló megmérettetésben, de nagyon izgalmas volt az egész nyüzsgés a nevezés körül.

Mit gondolsz, mik azok a tényezők, melyek alapján a zsűri a második helyet ítélte neked?

A pályázat, amit beadtunk, az nem rólam, hanem a cégről szólt. Nem gondolom azt, hogy én személy szerint valami különlegeset csinálnék, hanem egy nagyon jó csapattal dolgozunk együtt, nagyon inspiráló emberek vesznek körül. Ahogy feljebb kerülsz a ranglétrán, az egyéni problémákkal egyre kevésbé tudsz foglalkozni, hisz túl sok ember van már a szervezetedben, viszont elkezdenek érdekelni azok a dolgok, hogyan tudsz egy nagyobb populációra pozitív hatást gyakorolni. Rájössz, hogy nem csak arról szól az életed, hogy vezetsz egy sikeres céget, van négy lányod és jársz futni, hanem hogy vezetőként igenis tudsz valami extrát hozzáadni az élethez. Például nem az én érdemem, hogy oktatunk Szendrőládon és Pécsen hátrányos helyzetű gyermekeket, de odamenni akkor is mindig fantasztikus élmény. Közben bejelentkeztünk az Edison platformba, ahol csomó alapítvánnyal dolgozunk együtt, a Bridge Budapest vezetői körbe járok. Valahogy az elmúlt években egy csomó inspiráló ember segített rávezetni erre az útra, ami nagyon sok pozitívat ad nekem vissza.

Említetted korábban, hogy abszolút csapattagként tekintesz magadra. Kik segítettek hozzá ehhez az elismeréshez?

Ez nem az én díjam, hanem a csapat díja. A teljes Excom: Évi, Zsolt, Bea, Örs, Steve, Peti és Móni. Gyakorlatilag csapatként csináljuk az egész történetet. Most kiragadtam csak az Excomot, de mindenki mellett rengeteg kolléga van, akit fel lehetne sorolni végtelen hosszan. Meg persze a párom, ő az aki minden nap motivál és minden nap challengel engem. A legviccesebb az, hogy amikor valamilyen beszédet mondok- amit nagyon szeretek egyébként csinálni – akkor otthon elgyakorlom. Általában az első verzióra konstruktiv kritikát kapok, ami persze ilyenkor nem esik jól. De miután összeszedem magam és meghallgatom a párom véleményét, két-három próbálkozás után egy sokkal jobb dolog sül ki belőle. Szerintem az a legrosszabb, ha egy vezető ott ül az elefántcsonttoronyban és körülötte mindenkitől pozitív visszajelzések jönnek. Számomra fontos, hogy olyan emberek vegyenek körül, akik ki merik azt mondani, hogy amit csinálok, az rossz. És ez nem csak az Excom, hanem akár Anna is, aki nap mint nap támogat engem. Körülöttem csak ilyen emberek vannak. Lehet, hogy elsőre nem esik jól, de sokszor kialakul egy jó vita belőle, és ezek azok az apróságok, amik segítenek nekem is jobb vezetővé válni.
Befejezésként szeretném megköszönni mindenki munkáját a cégben, aki tenni akar a közös jövőnkért. Ez a díj, a számos egyéb céges díj mellett is egy fontos visszajelzés a piactól hogy jó irányba haladunk. Azt tudom ígérni, hogy nem dőlünk hátra, hanem a komplex környezeti kihívások ellenére is folyamatosan dolgozunk azon, hogy egy jobb cég legyünk, minél minőségibb szolgáltatásokat nyújtsunk az ügyfeleknek és a kollégáink számára hosszú távú karrier- és önmegvalósítási lehetőséget biztosítsunk.